Amikor megérkeztem a házatokba, idegen voltam mindenkinek, te pedig a lehető leginkább távol akartad magad tartani tőlem. Az apád hajthatatlan volt, akárcsak enyém, így a frigyre mielőbb sort akartak keríteni. Így alig három hónappal érkezésem után, a gyűrű ujjamra került, és feleségeddé lettem. Ennek lassan már két éve. A kezdeti viszontagságok gyorsan múlni látszottak, de továbbra sem tudod megzabolázni vad természetem. Eleinte távolságtartó voltál velem, majd egyre inkább érezni kezdted, hogy szívedben megdobban valami, s míg enyémről tudtad, hogy így érez, te igyekeztél titokban tartani ezt. Néha-néha eltűnök, s bár tudod, hogy hűségem hozzád megkérdőjelezhetetlen, mint férj, igencsak aggódsz, hogy felügyelet és kíséret nélkül császkálok a kalózoktól hemzsegő kikötőben.

Amit érdemes róla tudni, hogy elég szószátyár, már ami a véleménynyilvánítást illeti. Nem ragaszkodik a megszokott nemesi viselkedéshez, a kézcsókokhoz és az egyéb ilyen formaságokhoz sem. Nincsen semmi különleges a családjában, tudja, hogy a korban mindenkit a pénz tesz valakivé, és tudja, hogy a családom ezért is ragaszkodik ennyire ehhez a házassághoz.  
Ő sem és családja sem sejti apám halálának valós okát, hisz engem abban a hitben küldtek ide, hogy egy útja során veszett oda, kalóztámadás miatt.
A családjában úgy, ahogy, de rendben mennek a dolgok, ő mégis mindig tesz róla, hogy hallassa a nemtetszését, hogy az apja ellenszenvét kivívja, míg velem elnéző és kedves, addig másokkal néha túl elutasító tud lenni.

A története részleteit nem szeretném meghatározni, bővebben még az előtörténetemben olvashatsz róla, ha megtetszett a karakter.
A pb-nek örülnék, a közös képek miatt, a név változtatható. Nagyon várlak