[You must be registered and logged in to see this image.]A nevem John Black. Nagyjából huszonhat éve láttam meg a napvilágot Nassau szigetén. Anyám egy szajha volt, apám pedig... Nos a franc se tudja. Talán négy éves lehettem, mikor anyámat elvitte egy betegség. Mivel a bordély tulajának nem volt szíve kidobni az utcára, ezért ott maradhattam, majd amint eljött az ideje munkára fogott. Amit csak tudott rám sózott, én pedig egyéb lehetőség híján mindent megcsináltam. Persze később mikor már a kamaszkor közepén jártam, semmi problémám nem volt azzal, hogy egy bordélyban dolgozzak. Elvégre ki vezethetne be élvezetesebben egy gyereket az érzéki örömök világába, mint egy kurtizán? A tulaj pedig erre nem szólt semmit, ugyanis remélte, hogy még remek testőr válhat belőlem ha megnövök. Ennek ellenére tizennyolc évesen áthúztam a számításait és kalóznak álltam. Jobb híján nem nagyon volt más választásom. Eleinte kételkedtem benne, hogy egy hétnél tovább húzom, erre még a mai napig is ezt a mesterséget űzöm.

[You must be registered and logged in to see this image.]Sokkal jobban tetszett a kalózkodás mint a csicskaság. Bár ami azt illeti azért nem rajongtam, hogy szép nők helyett, bűzlő és részeg férfiak mellett kellett aludnom. Mázlimra tényleg csak aludnom kellett mellettük. Visszatérve a munka élvezetes részeire, elég hamar belelendültem. Mindenre megtanítottak amit egy kalóznak tudnia kell. Megtanultam csomót kötni, kezelni az ágyút és a lőfegyvereket, vívni, pusztakézzel küzdeni és úgy inni a rumot, hogy ne rúgjak be az első öt perc után. A kapitány felfigyelt arra, hogy milyen gyorsan tanulok, ezért felfogadott a segédjének. Ami ezután jött azt akkoriban meglehetősen gyűlöltem, de sajnos szükség volt rá. Az írás, olvasás, számolás és a térképekkel való tájékozódás elsajátítása sokkal nehezebb volt, mint a kardforgatás. Nagyobb szigorral tanítottak meg hát, naphosszat ülni az asztal előtt és kibogozni a különböző firkákat nem épp a legjobb szórakozás, de végül ez is sikerült. Hat év szolgálat után kormányos lettem, azonban csak két évig. Ez alatt a két év alatt éltük a fénykorunk. Jóformán heti szinten kifosztottunk minimum egy angol hajót. Ezután érthető, hogy egész szép vérdíj került a fejünkre. Épp egy rummal megrakott kereskedőhajót üldöztünk, mikor egy kisebb flottába botlottunk. Egy hadihajó és két freggat. Értünk jöttek, mi viszont nem adtuk meg magunkat. Elsüllyesztettük az egyik fregattot, de ekkora túlerővel szemben biztos volt a vereség. Mikor megcsáklyázták a hajót küzdöttünk, viszont pár perc alatt lekaszabolták a legénység nagy részét. Nem volt más választásom, a vízbe ugrottam, és felmásztam egy roncsdarabra. Két napig vergődtem a tengeren, majd a víz partra vetett Tortugában. Azóta várom, hogy egy kapitány felvegyen a legénységébe.