Esteban & Angelica

A fiatal fiú példája megdöbbentett, ugyan akkor több vegyes érzést gyújtott bennem. Az ilyen embertelenség, sok kegyetlen kalózon is túltesz, bár nem rövid azoknak listája. Úgy hiszem, megérdemli a sorsát, de nem csak azért mert ilyen zord büntetést rótt a szerencsétlenekre, hanem , mert ezzel egy újabb csapat kalózt sikerült teremteni, akik csalnak, lopnak és fosztogatnak az ártatlanok körében. Titokban szívemen viselem sorsukat, de ennek jeléről egyetlen árulkodó jelet sem adhatok. Ha tudnék segítséget is nyújtanék, ami az én helyzetemben lehetetlen és elfogadhatatlan. Sajnos kevés vagyok egymagam, hogy megváltsam a világot, de legalább apám lelkét megmenthetem.
- Szóval így válnak tisztességes tengerészekből, romlott kalózok. - jegyeztem meg ezt a szomorú tényt, majd számhoz emeltem poharam hogy újabb kortyot igyak belőle.
Tulajdonképpen nem tudott hasznos információval szolgálni, de még annak ellenére is reménykedtem, hogy azt állította nem követi nyomon az ilyesfajta lábra kelt pletykákat. Dehogy alaptalanok a pletykák vagy sem, azt mindenki maga dönti el. Ha ismerné a részleteket, biztosan megemlítette volna a pogány rituálét és annak részleteit, amiről már értesültem ugyan, de sosem árt, ha már szájából is hallja az ember. Nem elég egyszerűen megízlelni a forrás vizét ahhoz, hogy szert tegyünk plusz évekre. Először is ott vannak Ponce de Leon aranykelyhei, egy szirén tündöklő könnycseppje, és a forrás vize. Minden szükséges összetevő a Fehér-fok öböl környékén található, így nem kizárt, hogy a víz is ott van elrejtve a kíváncsi szemek elől. Ennek tudatában nekem is mosoly kúszott ajkaimra ősz hajszálait említve, ami ugyan olyan gyorsan hervadt le és feszült meg állkapcsom Jack nevét hallva.
- Ez a legenda, ahogy maga mondja, rövidesen már nem az élők sorát erősíti, ha így folytatja. Őrült. - feleltem egy kicsivel több indulattal is, mint szerettem volna, majd körülnéztem az ivó visszajáró vendégei között, hátha felbukkan Jack ismerős képe. Talán látni akartam talán nem.. hirtelen nem tudtam, hogy a csalódottság és harag vagy a szeretet megmaradt foszlánya az erősebb.
- Csak vigyázzon señor! A legénységem néhány tagja nem értékeli az ilyen humort. Sőt örömmel kicsipkézné a képét, és nem finomkodna, hogy én tettem. - kuncogtam halkan, felnézve a férfi szemeibe, miközben megfogalmazódott bennem egy újabb észrevétel. - Ha arra várnánk, hogy a legénység kiszórakozz itt magát, akkor sosem indulnánk útnak, nem gondolja?! – vontam fel fél szemöldököm, bár nem vártam választ.
- Egy kubai és egy jamaicai hajó csapott össze, de mire odaértünk már csak a két roncs maradványa és a vitorlák hánykolódtak a vízen. A kubainak bizonyára felrobbant a lőszerraktára, mert csak égő törmelékek maradtak utána.  A túlélők csónakokban indultak a partra. Az egyetlen fenyegetést mostanra talán a háborgó tenger okozza. – reméltem kielégítő választ kapott, amihez persze hozzáfűzni valóm is akadt. - De, ha engem kérdez.. a kubaiak több hajóval térnek majd vissza. Bizonyára utána járnak majd, hogy mi miatt veszett oda a rakománnyal teli hajójuk. - alig fejeztem be monológom, egy részeg alak csapódott az asztalunknak, megkapaszkodva annak lapjába, hiszen már alig állt a lábán. Rám villantotta csábításnak szánt mosolyát, amit egy hangos horkantás kísért. Normális esetben nem abból alakulnak ki a kocsmai verekedések, ha egy férfi ráteszi a kezét a kiszemelt nőre, de ha Feketeszakáll lánya a kiszemelt, akkor baj van. Talán a magamra vett öltözet téveszti meg őket, engem viszont nem tart vissza attól, hogy laposra verjem a képét, ha cicázni mer velem. Nem akartam nagy bajt, így kecsesen felemeltem a poharat, hogy annak tartalmát bűzlő arcába löttyentsem, majd bal lábam az asztalra vetettem, felgyűrve a lábaimat takaró ruhát, s Mendez kezét combomra fektettem, mintha éppen őt szórakoztatnám. A részeg úriember reakciójától függ, az este további alakulása.

JÁTÉK VÉGE!

Esteban & Angelica

Kinőhetetlen szellemessége újfent megmutatkozott, ami a maga módján szórakoztató is. Elvégre hozzá lehet szokni, csupán idők kérdése. Lecsatoltam a derekamat szorító övet és a székem hátának kiálló csücskére, hogy aztán szabadon kertszeszbe fontam lábaim, és jólesően hátra dűlhessek. Az asztalhoz édesgetett nő, úgy dorombolt a mellettem ücsörgő férfi fülébe, mint egy kóbor macska, akit nemrég szedtek fel az út széléről. E mézes-mázos, közönségesség, amit képviselt taszító volt, habár próbáltam nem ítélkezni felette.. hisz az nem az én dolgom.
- Bort. - feleltem röviden, tömören, ám viszonylag barátságosan, mire habozás nélkül libbent a pult mögé, előkapva egy üveggel, másik kezével megragadva egy repedt, ám még egészben lévő poharat, és lerakta elém. Egy gyors mozdulattal kikaptam a dugót az üvegből, és töltöttem a vörös orvosságból a poharamba, majd Mendezhez hasonlóan koccintásra emeltem, mélyen a szemébe nézve, ahogyan azt szokás.
- Egészség! - formálta ajkam a szavakat, de alig lehetett hallani, a ricsaj teljesen elnyomta a hangom. Ittam két kortyot mielőtt a pohár alját az asztal lapjára eresztettem volna, de még akkor sem engedtem el azt.. szokás szerintem játszottam vele, mint gyerek az újonnan kapott játékával. Ide-oda táncoltattam benne a nedűt, bár szemmel nem követtem útját.
A lég kiömlött szesztől és, az ablakon beszűrődő disznók szagától volt terhes. A cefre bukéja sem javított sokat az aromák egyvelegén. Mondhatni rám tőrt az otthon melegének jellegzetes érzete.
- A keysi incidensről mi is értesültünk, s a rászorulók nem kapták meg a franciák ellátmányát, legalább is két hajónyit biztosan nem. - mondtam inkább csalódottan és lehangoltam, mintsem büszkeségtől dagadva. - Én inkább a kikötőben említett Fiatalság forrása iránt érdeklődöm. Úgy tartják, annak aki iszik a forrás vizéből, már nem kell tartani az öreg magányos halálától. Rengeteg szóbeszéd kapott szárnyra ezzel kapcsolatban, miknek több mint fele józan ésszel elképzelhetetlen. Maga mint gondol? Létezik? - minden információmorzsának örülök, ami arra enged következtetni, hogy nem létezik semmiféle varázsvíz, s végre sikerül meggyőznöm apámat is róla. Így talán a jóslatnak sem lehet hitelt adni miszerint Feketeszakáll meghal a fél lábú ember keze által. Minden energiánkat a forrás hajszolása veszi el, s tébolyt is megkörnyékezte már jó pár matrózunkat. De hogyan találjunk meg egy olyan helyet, amiről senki sem tudja, hogy hol van?
Fél szemmel elkaptam, ahogy Anna királynő legénységének java része, beözönlik a szűknek mondható ajtón, a kormányosmester vezetésével, aki megpillantva engem az asztalhoz igyekezett és felém magasodott, ijesztő tekintetét Mendeznek szegezve. A külseje épp olyan rideg volt, mint jelleme. Testét varratok, sebhelyek, s tetoválások borították.
- A hajó két nap múlva elhagyja Tortuga kikötőjét, és maguk már a kocsmában ténferegnek? - vontam fel magas ívben szemöldököm, vetve a kósza pillantást a többi tengeri gazemberre. - Mint tudja a kapitánynak sürgős a dolga. Aligha végeznek a fedélköz megtöltésével, ha itt eszi magukat a fene. - vontam kérdőre fölényesen, kifogását türelmetlenül várva.
- A kapitány parancsa. Szolgálatra kész matrózokra van szükségünk. - morogta megszokott gorombasággal.
- Erre a feladatra tökéletesen elég két, legfeljebb három ember, a többiek lóduljanak vissza, és folytassák a rakodást! - intettem, s a meláknak, aki utolsó pillantását Mendeznek ajándékozta, majd ment a dolgára, ahogyan azt elvártam. Nagyot kortyolva a pohárból, ismét a spanyol férfi felé fordultam, továbbra is a válaszára várva.

Esteban & Angelica

Kitártam a bordély tölgyfaajtaját, s megcsapta fülem a kéjhajhász gazemberek babusgató hangja, a lányok viháncoló ellenkezése, és a nagyságos asszony eget rengető rikácsolása, akinek rögtön elállt a szava, ahogy meglátott. Elém sietett, faggatózó kérdésekkel, tyúkanyó módjára. Rég óta ismerem ezt a nőszemélyt, akihez bizalmasabb kapcsolat fűz, megutáltatva magam ezzel a ház hölgy (?) lakóival.
- Gyere csak beljebb, a szobád mindig elő van készítve, pontosan az ilyen váratlan látogatások miatt. - habár nem tudom vele megértetni, hogy nem szándékozom csatlakozni az örömlányok népes csapatához, megkapok mindent, amire szükségem lehet, akár a többi lány. Bevonultam a szobába, magamra csukva annak ajtaját, és ledobtam koszos ruháimat, majd megmártóztam a fából faragott kád forró vízében, megszabadulva minden terhemtől. Az ágyon már elő volt készítve egy ideiglenes viselet, amit elborzadva néztem még percekig, mielőtt magamra öltöttem volna. Egyszerű tört fehér vászon volt, amit hálóingként használnak az itteniek. Zárdában töltött éveimre emlékeztetett, persze a ruha alja ott a földet verdeste és nem a vádlimat. Így azért mégsem jelenhetek meg az ivóban. El sem jutnék odáig ilyen öltözettel. Kinyitottam a szintén tölgyből készült kis szekrényt hátha találok valami használhatót. Egy poros, térd alá érő csizma és egy bőrmellény árválkodott, ott, ami még magamra kaptam, s már nem hiányzott más, mint derekamról a kardom és lőfegyverem.
Hosszan elnyújtott léptekkel indultam meg a Macska felé, ahonnan már messziről hallatszott a muzsika és zsibongó csürhe. Út közben többen leszólítottak, így megszaporáztam lépteim, és belibbentem a kocsma bejáratán. Fürkésző tekintettel néztem jobbra-balra, s nem is kellett sok idő ahhoz, hogy megakadjon a szemem a keresetten. Kérdés nélkül foglaltam helyet mellette megbújva az egyik dísznövény árnyékában. Nem attól féltem, hogy az embereim itt találnak, hanem, hogy aa lerészegedettek találnak rám, s akkor elkerülhetetlen a baj.
- Nos? Hol az italom? - vetettem oda félvállról, miközben a mulatozó népen pihentettem szemeim.