A saját életcél megtalálása talán az egyik legnehezebb feladat egy ember számára. Az enyém a Fekete Gyöngy. Nem igazán a szerzése, megtalálása, hanem sokkal inkább a megtartása okoz valamiért istentelen gondot számomra.
Sok személyiség épít fel engem is. Egy kisfiú, aki vágyott az apja közelségére, egy kamasz, aki szajhák között nőtt fel, egy kapitány, aki meg akarta tartani a hajóját, egy rab , aki elhagyta a polipfejű börtönét. A lista akár végtelen is lehetne.
Nem sok mindenhez ragaszkodom, főleg nem tárgyakhoz, hiszen a dolgok elromlanak, elsüllyednek vagy elvesztjük őket. Ami viszont igazán fontos azt magamon viselem. Egy rénszarvas sípcsontja. Egy gyöngysor az Antillákról. Több gyöngy a Bermudákról. Érmék, dobókockák, hasonló ékszerek és rituális kellékek... mind egy-egy állomást képviselnek az életemből, amire emlékezni akarok. A többi mind múlandó.

A nyílt tenger lágyan ringatja a kis lopott dingit , amivel a Gyöngyöm után indultam. A naplopó csürhe ismét arra kényszerített, hogy fejvesztve rohanjak a drágaságom után, de egy hosszasan tartó vedelés után valami sokkal jobb ötletem támadt. Barbossa retteg a haláltól. Nem is tudom miért vágyott rá annyira , hogy halandó legyen. A fiatalság forrása azonban minden problémáját megoldana, viszont erről , még nekem is túl kevés az információm, szóval ideje megtudnom mi is ez az egész.
A kis hajó nekicsapódik egy kikötő oszlopának. Fogalmam sincs , hogy hol vagyok. 3 üveg rum után senkinek sem lenne. Ideje viszont vitorlát bontanom és megkeresnem a szigetet , ahol a titkot örzik.
A második kikötőben sikerült csak egy nagyobb hajót lopnom, némi rakománnyal és egy két fős legénységgel, akik a nagy zsákmány reményében árulták el kapitányukat és tartottak inkább velem. A következő két napban viszont az őrületbe kergettek, így elhatárolódtunk egymástól.
További 4 napi bolyongás állt előttem mielőtt partot értem. További információ hiányában az iránytűre támaszkodtam, ami egy barlanghoz vezetett és ott elkezdett körbe-körbe forogni.
-Ez érdekes..-több megjegyzésem nem volt. Tábort vertem és hosszasan töprengtem a semmiről , majd úgy döntöttem magam mögött hagyom a megoldást az életemhez és ismét vitorlát bontottem és Tortuga felé vettem az irányt, hiszen , ha a kalóznak nincs ötlete, akkor menjen Tortugára és várjon, amíg nem lesz jobb terve. Nekem egy hétig nem volt , így maradtam , majd egy roppant zűrös lerészegedés után sikerült ismét a tengeren kikötnöm egy hajón a semmi közepén. Úgy tűnik hosszú utat tettem, meg mert a hajó nem tortugai roncs volt, hanem szépen kifaragott , jó minőségű , rogyásig megpakolt szerkezet.
Kerestem néhány jól informált becstelen semmirekellőt, akik a hajóért cserébe információkkal szolgáltak.
Egy kalózt halálra ítéltek és sok mindent tud , amire nekem szükségem van, így a követező utam egy börtönbe vezetett, ahova egy kalóznak nem nehéz bejutnia.
Mielőtt kivégezték elmondta, az ezüst kelyhekről és a pogány rituáléról szóló legendát.. rengeteg dolog nem volt még a birtokomban és gyorsabbnak kellett lennem , mint Barbossának. Igaz már vénülő félben van, de ha az életéről van szó fürgébben mozog , mint bárki és Calipso elengedése óta, egyikünk sincs igazán biztonságban. Az információt továbbra is kevésnek találtam, de a legelső dolgom egy hajó szerzése volt. További kiindulópontig pedig ismét Tortuga volt a célom. Nem véletlen nincsen mondás arra , hogy a kalóz unatkozik.
Bár senkinek sem vallanám be. Az egész leginkább a hírnév szerzésről szól, hogy apám egyszer büszkébben mondja, hogy Jack az én fiam.