Jó szándékú, és jó akaratú, nem bírja az igazságtalanságot. Fél, hogy egyszer az élet meggyötri, és olyanná teszi, akivé sosem akart válni. Mindig is ábrándozó típus volt, történeteket szeretett kitalálni, kalandot szeretne az életében. Akaratos, és önfejű, ha egyszer valamit a fejébe vesz, senki nem állíthatja meg, hogy meg is valósítsa. Ahol jár próbál segíteni, mivel pénzes családból származik így ahogy tud adakozik. Ami nem tart örökké. Szereti a zenét, szerinte az is egy történetet mesél el minden egyes szólam. Ha megígér valamit, azt be is tartja. Remek színésznő, bárkivel bármit eltud hitetni, viszont ha neki hazudnak azt nem tudja elviselni. Utálja az arroganciát. Ha valaki jobbnak érzi magát a másiknál.

Sosem volt panaszkodni valóm, hisz nemes, és gazdag családból származom. Az életem egészen 24 éves koromig simán haladt. Imádtam mindig is hajókat, utazgatni. De az utazgatás főleg kiskoromban volt, már nem nagyon mozdulunk ki. Ami nagyon is hiányzik az életemből, kalandokat szeretnék, világot látni. Mivel sok kalandban sosem volt részem, és sokat unatkoztam legendákat, meséket kezdtem el gyűjtögetni, még én is írtam saját történeteket. Az édes anyám lelkesen hozott nekem könyveket, rengeteget amiket olvastam. Az életem ilyen monoton módon haladt, egészen 20on éves koromig. Mikor édesapám aggódni kezdett, ugyanis még mindig nem vagyok férjnél. Sosem akarták, hogy szerelem nélkül házasodjak, nem akartak eltervezett házasságot. Ők is szerelemből házasodtak, így nem akarták, hogy én kényszer alatt tegyem. Viszont ők 18 évesen házasodtak. Már kezdek vénlánynak számítani. Apám aggódott, és a pénzünk is elkezdett megcsapódni. A válság mindenkit utolér egyszer, de apán nem aggódott, hisz szép fiatal lány vagyok, biztos egy gazdag családba házasodom, ami egyenes út az anyagi gondjaink megoldásához. De ahogy múltak az idők egyre rosszabbodott a helyzetünk. Viszont egy valami megváltozott, találkoztam valakivel. Apámnak megkellet szabadulnia a személyzet egyes tagjaitól, és egykét újat felvenni. Az egyik korombeli fiatal férfi lett. Katona is volt, de a múltjáról sosem beszélt velem, viszont úgy hiszem benne megtaláltam a lelki társamat. Mindenről ugyan úgy gondolkodunk. Sokat utazott, és sok kalandban is vett részt, amiről izgalmas meséket kezdett el mesélni nekem. Imádtam, ittam minden szavát, teljesen beleszerettem. Viszont ő egy nincstelen volt, annyi pénze volt csupán amit apám tudott adni a szolgálataiért, ami nem sok volt. Édesapámnak viszont elege lett, és egy nap úgy jött oda hozzám, hogy bemutatott egy férfit. Egy férfit aki nagyon gazdag, és kész feleségül venni.
- De apám...- tiltakoztam mikor négyszemközt maradtunk.
- Elég időt kaptál lányom! 25 év nem volt elég, hogy beleszeress valakibe? Sajnálom, nem fogunk az utcára kerülni. Anyád nem ezt érdemli! - fakadt ki, ami teljesen jogos. Viszont én elszóltam magamat.
- Nem igaz, mert beleszerettem valakibe! - üvöltöttem rá. De apám okos férfi volt mindig is, nem lehetett hülyének nézni.
- A szolgáló fiú nem számít, hisz ugyan úgy az utcára kerülnénk! Most itt van ez a férfi aki finom úriember, remek parti! Majd beleszeretsz!
Ezzel rám csapta az ajtót. Igaza volt, az a legszörnyűbb az egészbe. Nem lehetek önző, sosem voltam, és nem most akarom elkezdeni. Beleegyeztem a házasságba. Majd életem legszörnyűbb beszélgetésén kellett átesnem. A búcsún.
- Szóval el kell mennie. - néz rám, én pedig próbálom tartani magamat. Megfogadtam, hogy nem fogom elsírni magamat.
- Igen az Ő otthonába kell költöznöm.
- Megszökhetünk. Eltudom vinni. Valóra válthatjuk az álmait, utazgathatunk. - Belelkesült, a kezemet is megfogta. Itt nem bírtam tovább, és elkezdtem könnyezni.
- Nem lehet. Kell a vagyona, nincs már pénzünk. - el se hittem, hogy ezt hangosan kimondtam. A családunkon kívül senki nem tudott erről, hétpecsétes titok. Kikerekednek a szemeim. De ő ezt meg se hallotta. Ezért is szerettem belé.
- De nem szereti őt. Tudom hogy nincs pénzem de...
- Nem lehetek önző. A családomra is gondolnom kell. - itt felpattantam a helyemről, és kifutottam.Ott hagytam Daniel-t.
Oda költöztem jövendőbelimhez Tomashoz. A házasságot nem sürgettem és ő se. Nem erőszakoskodott velem, de ezt a szolgáiról nem mondható el. Élvezi a hatalmat az emberei felett. Rá kellett jönnöm , hogy nem jó ember. Egyre kellemetlenebbé vállt a társasága, elkezdtem félni tőle. Mivel sok választásom nincs, most azon vagyok hogy a házasságot minél tovább húzzam, illetve hátha tudok jó hatással lenni Tomasra.
Felébredek, elkészülök egy újabb napra, amit nem akarok. Kinézek az ablakon, és azt látom, hogy az udvaron Daniel pakol egy szekérre. Csak nézek rá, ő is felnéz rám, és rám mosolyog. Bemegyek, és érzem már biztonságban vagyok.