Esteban & Angelica

Az irónia, mitől csatakozottak szavaim számára nem volt kivehető, így csak egy látványos szemforgatás keretében adtam tudtára, mennyire lehengerel szellemességével. A világért sem bújnék bele egy pöffeszkedő királykisasszony bőrébe, kiknek minden második szava oly ékes, mint fodrozott csipkebetétes ruhaszegélye. Nem is beszélve fennhéjazó, lenéző, és arrogáns magaviseletükül. Egy jó keresztény, alázatos, jámbor és beéri az úrtól kapott keggyel. Csak úgy rohannak a napok, hetek hónapok, és már azt sem tudom, hányszor kérhetem az úr bocsánatát. Miközben gondolataim ennek irányába fordultak, mintha még súlyosabbá vált volna a nyakamban lógó keresztmedálos aranyláncom. Megdörzsölgettem tarkómat, két ujjam közé csípve a láncot, elkergetve nyomasztó képzeteimet.
- Ha a helyzet megkívánja. - rántottam aprót vállamon, de tekintetem egy tékozló pillanatra sem vettem le róla. Talán elégedettség volt, amit éreztem, fülig érő vigyora lehervadtakor, bár nem voltam meggyőződve róla. Nézzenek oda.. alig érkeztem meg tíz-tizenöt perce Tortugára, s már kardot rántottam egy - már abban sem vagyok biztos, hogy józan - emberre. Vagy részeg, vagy egyszerűen bolond... olykor ez a két jelző kéz a kézben jár egymással.
A mögöttem felbukkanó tiszt kezében nem remegett a fegyver, s hangjában az elszántság kiéleződve hallatszott, ám amint megéreztem az alkohollal vegyített gyomrának bűzét, mi bajsza alól áradt, elszállt, minden illúzióm délcegségéről. A körénk gyűlt maroknyi ember kacaja nyitotta fel szemem, mennyire is szánalmas ez a parádé. Egy árva szót nem szóltam, és nem azért mert belém folytotta a szót, de nem láttam értelmét szóra méltatni. Nem hálálkodtam, ami a mai nap talán egyik legjobb döntése volt. Kacaja, úgy tűnt eleget ült a lócán pihenve, ismét felcsendült, hangosabban, jólesőbben.
- Egy két percnél tovább nem tartott, de legalább alapos voltam. A saját füle tövében viszont még maradt egy kis hab. - néztem oda, nyomatékosítva kimért szavaimat.
- "Si tienes que explicar quien eres, entonces no eres nadie."(Ha el kell magyaráznod, hogy ki vagy, akkor valójában nem vagy senki sem.) Ha érti mire gondolok. Mindenki a saját sorsáért felel. Ha maga tíz éve nem kalóznak áll.. ki tudja.. talán egy spanyol főnemesi család fejeként illegethetné magát, beházasodás szerencséjével, s minden puccos bál elején beharangoznék nevét, rangját, és talán még vagyonának hatalmas értékét is.- végeláthatatlan folyamatnak tűnt a vitába forrt véletlen találkozás. Azt is elfeledtette velem, hogy víz áztatta csizmám és ruhám szárításra vár, a tenger sója-mocska, mi bőrömre száradt illatos olajokért kiált illetve a friss sajgó seb, ami bal alkaromat ékesíti gondosabb ellátásra szorul.
Felkaptam a fejem a férfi nevének visszhangjára, mit egyenes beszéd követett, s Medez egyszerre szemtelen kölyökből kötelességtudód férfivá vált, legalább is igyekezett. Döbbenetemnek oka, nem volt más, mint a nő, de nem azért mert nő, hanem mert kapitánynak szólították. Eddig nem volt szerencsém találkozni egyel sem, sőt a női matrózok is igen ritkák, de a fő, hogy pórázra verte a tisztet rendet teremtve ezzel.
- Ne aggódjon, nem hánykolódom majd ébren éjszakánként azon rágódva, miket vágott a fejemhez. Nincs harag. - ahogy kimondtam az utolsó két szót, egy könnyed csuklómozdulattal felé suhintottam kardommal, mire a mellkasára simuló anyag hangtalanul elszakadt. Amolyan kárpótlás gyanánt szabdaltam fel, ingét, a magam kárpótlására, majd visszasüllyesztettem a kardot tokjába, s széles mosollyal arcomon elsétáltam mellette.
- A Sánta macskában találkozunk! - szóltam vissza vállam felett, biztosan tudván, hogy meghallja, majd a bordélyház felé igyekeztem, hogy ráncba kapjam magam.

Esteban & Angelica

-Nem dicsekvésnek szántam.. sőt, inkább szomorú tényként említettem. – merengtem el egy pillanatra a legénység egy-egy tagjának elestén. Vannak, akik az ellenség áldozatául esnek, és vannak, akiken a kapitány haragja nyugszik, a rendbontók elrettentése kedvéért. Ezért is vagyok tagja ennek a romlott bandának. Minden erőmmel azon vagyok, hogy akár egy cseppnyi kegyelmet, jóságot vigyek régóta megkövült szívébe, ami valljuk be nagyon nehéz feladat, annak ellenére is, hogy a lánya vagyok. Nem tartoztam magyarázattal ennek a jöttmentnek.. miért is tenném?! - De örülök, hogy sikerült kivenni szavaim lényegtelen elemeit. – nem mutattam visszafogottságot, és jóindulatot, szavaim nem tükröztek jó modort, bármennyire is neveltek annak.
A pofon után rögvest faképnél hagytam volna, de azzal a lendülettel pörgetett meg tengelyem körül, amire végképp nem számítottam. Nevetséges volt ez a színjáték, s ellenszenvem még jobban tetézte tenyérbe mászó modora. Nagyon emlékeztettet arra a személyre, aki fenekestül felforgatta az életem, és akit a tulajdon két kezemmel fojtanék meg, amiért elcsábított és kihasznált; Jack Sparrow.
-Egy úriember a másik orcáját is odanyújtaná señor, mindamellett, hogy megjegyzés nélkül tűrné. Ne áltassa magát, se engem, hogy annak mutatkozik. – persze nem gondoltam, hogy szíven ütik egyre csípősebb megjegyzéseim, ám remélem belátja, hogy bennem emberére talált. Félre értés ne essék, az ő elismerése az, amire most a legkevésbé szükségem van. a rum után. Egy újabb cinikus megjegyzés hagyta el száját, mire kardot rántottam. A penge csilingelése ismerős nóta számomra. Ez az, ami „táncba” csábít, nem egy senki kölyke. Kardom hegye, állkapcsa alján futkározott, majd végigsimítottam pofaszakállán, könnyed hanglejtéssel belekezdve frappáns válaszomba.
-Én is igazíthatok a maga fizimiskáján, csupán felebaráti odaadásból. – még csak most mutatkoztak meg fogaim halvány bíbor ajkaim alól, de úgy hiszem ez volt a megfelelő perc. Részéről ostobaság volt, felkínálkoznia egy újabb revánsra lehetőségére, amit készséggel meg is ragadtam.
-Látom, a szóbeszédek, amik az Anna Királynő bosszújáról terjengnek, nem repülnek csak úgy el a füle mellett. Hát itt egy másik: a nagyszájú, tudálékos matrózokat nem várja más, mint a padlósikálás, ellenben az Adventurere-el ahol, mint látom vitorlamesterré is válhatnak. – azzal, hogy Roberts neve nem hatott rám, úgy, ahogyan a többiekre, akik hallották. Engem nem érdekel, se rang, se cím, se hírnév, se eltúlzott mente-mondák. Ez a férfiak rögeszméje, semmi egyéb.
- Vigyázzon señor, ha nem figyel, még elhiteti velem, hogy irigykedik spanyol társainkra, akiknek a tisztességes élet jutott. – kardom markolatán egyre gyengült kezem szorítása, de még mindig neki szegeztem, kétségek közt vergődve, hogy vajon mit kezdjek vele. Ha tovább kell "élveznem" a társaságát, akkor valóban rám férne egy ital, vagy inkább kettő.
- Mielőtt még egy asztalhoz ülnénk, hogy a pajtási viszonyra igyunk, elő az összes bosszantó és sértő megjegyzéssel, amíg a kard a kezemben van. - tegyük helyre most a dolgokat, amíg a tüzet nem nehéz felszítani bennem.

Esteban & Angelica

Nem vártam egyebet, minthogy meghátrálva elhordja magát, és legjobb esetben úgy tesz, mintha meg sem történt volna ez a csevej, de nem.. Az ő nyelve is éppúgy fel volt vág, mint az enyém, ami igencsak felkeltette a figyelmem. Szavainak éle, s a szemtelen gúnyosság, ami oly kivehető volt belőle nem csillapították heves természetem. Nem sok ember meri megkísérelni azt, amit most ő. Kioktat. Feldúltságomat véka alá rejtve álltam tekintetét, miközben mellkasom előtt összefontam karjaim.
- Tudja, igazán elbűvölő volt a kis monológja, de ha nem vakítaná el egyhangú látásmódja, és egy tőrhegynyit is ismerne, nem pazarolta volna a szavakat. Míg magának az ivó zenét, szórakozást és rumot jelent, nekem kötekedő, szeszvedelő disznókat, akik közül a szerencsésebbek talán az Anna Királynőn szolgálhatnak. Tudja nálunk nem csak az ital és az élelem fogy, de a legénység is. Másrészről, míg maga a bordélyházban, két comb közt örömét leli, én forró fürdőt veszek, és hasznos pletykákat zsebelek be. - eresztettem meg én is egy halovány, ám annál többet mondó mosolyt, majd lassan visszapillantottam a legénységre jobb vállam felett, egyenesen a kormányos mester szemébe, kinek óvó tekintete sosem lankad irányomba. Alig észrevehető biccentéssel adtam tudtára, hogy ura vagyok a helyzetnek, nem szükséges közbeavatkoznia, habár apám utasítását ezzel igencsak semmibe veszi.
Mendez által említett ladikra emeltem tekintetem, majd vissza a férfira, farkasszemet nézve vele. Arcának minden rezdülése, s öntelt vigyora egyre kiismerhetőbbé, bár egy mondás szerint elég megismerned egyetlen férfit és ismered mindet.
- Valóban. Ennek fényében már az árbocon kéne csüngnie a kihajózásra várva, nemde?! - nem vártam választ, csupán megadtam a duett rám eső szólamát, ahogyan az megkövetelte. Arcomról hamar lehervadt fölényes mosolyom mondandója végére, s csak egyetlen szó hagyta el ajkaimat.
- Desgraciado (nyomorult)! - sziszegtem felé, s akarva akaratlanul, ám annál ösztönösebben lendült felé kezem, hogy elégtételt vegyek, amiért nőiességem cáfolta. Egy spanyol nő megtestesít mindent, ami vágy, szenvedély, érzelem, indulat, szeszély és örökös sértettség, hiába rejti azt lepel. Haragomat csillapította volna tenyerem lenyomata érdes arcán, s csak remélni mertem, hogy gyorsabb voltam, mint az ő reflexszerű védekezése, ha rendelkezik egyáltalán olyannal. Nagy sötét tekintetem, összeszűkült, s az a híres neves büszkeség, amit már oly sokat emlegettem gondosan ápolta a parázsló tüzet bennem.

Esteban & Angelica

Negyvenhat napja, hogy a hajó utoljára kikötött, hiszen amíg a készletek kitartanak, apám nem látja értelmét partra szállni. A tenger szeszélyesebb volt, mint valaha az utóbbi időkben.. így a halászhajók ódzkodtak a nyílt tengertől, ami pedig a kereskedő hajókat illeti, a tomboló viharok áldozatául esett az elrabolni kívánt élelem, rum és fegyver. Apám kívánsága szerint Tortuga volt az úti cél, vagy ahogy azt mindenki emlegeti: a kalózok paradicsoma. A levegőt az olcsó ital – rendszerint rum- és az örömlányok parfümjének kesernyés illata járja át, keveredve az oda tévedő disznók izzadtságával. Egy igényesebb nőnek a gyomra is felfordult volna ettől a helytől, de aki hetekre, vagy ami rosszabb, hónapokra egy átkozott bárkára van zárva a tolvaj bagázzsal, annak meg sem kottyan. Habár a részeg csürhe, és a szintén ittas kéjnők társasága nem túl vonzó számomra, mégis mintha valamiféle vágyódás lapult volna meg mellkasomban. Bár a Királynőn meglátszott a hullámok ostroma, magával ragadta a járókelők tekintetét, miközben tekintélyt parancsolóan siklott be a kikötőbe. Végigsétáltam hát a fedélzeten, végigfuttatva szemeim a fáradtságtól felnyögő matrózokon, majd megálltam a fedélzet közepén. Az árboc óriási fekete vitorlái behúzva álltak, amit még nem is olyan régen a szél tépett vadul és szüntelen. Természetesen én is fáradt voltam, de tartottam magam. Annak ellenére, hogy senki nem vitathatja el tőlem a pozícióm, kétszer olyan talpraesettnek kell lennem, mint a többi matróznak. Apám elvárásai nagy erőfeszítésembe kerülnek, de nem akarok csalódást okozni. A kapitány, mint mindig most is kabinja börtönében pihent, ahogy azt állítani szokta.
-Készen állunk a kipakolásra első tiszt! – szólalt meg mellettem Stede Bonnet rekedtes, mély hangján.  Az ő feladata, hogy feltöltesse a raktárakat, és ügyeljen arra, hogy minden a lehető legnagyobb rendben zajlódjon. Élőholt lévén az ő hűsége is éppoly szilárd a kapitány felé, akár az enyém, így nem kétséges, hogy ellátja a feladatát.
-Kezdjék! – adtam ki a végszót, mire szavam hangos visszhangjára mindenki megmozdult, és megkezdődött az üres zsákok és ládák lehordása.  Elsőként én szálltam partra, s alig tettem meg néhány lépést, utamat állta egy részeg fickó, aki szívélyesen invitált meg ágyába ma éjszakára. Ostoba! Szem forgatva hallgattam, ahogy csűri csavarja a szavakat, már amennyire a nyelve engedte. Nem ez az első alkalom, s nem is a második, hogy ilyen már-már kellemetlennek sem mondható helyzetben találom magam. A temperamentum és még ami lényemet összetartotta útjára akarta indítani a nyomorultat, de ismételten megzavartak. Az illető inkább lépett fel társa megmentésére, mintsem az enyémre, hiszen a fél fogamra sem elég egy ilyen puhány semmirekellő.
Ahogy a felismerés a koponyájába hasított, lesütött szemekkel kérte sűrűn elnézésem, mit válaszra nem méltattam. Felvont szemöldökkel méregettem a másik jöttmentet, aki hamarosan be is mutatkozott. A modora cseppet sem harmonizált külsejével. Első látásra egy akasztani való kalóznak tűnt, mint mindenki ezen a szigeten, fellépése mégis úri vonalakat tükrözött. A természet csalfa összjátéka.
- Miből gondolja, hogy az első, amire szükségem van, az egy pohár ital.. Mr Mendez?! - talán túl nyers voltam, de mentségemül szóljon a vegyes társaság hiánya.
Napok óta nem hagyta el a számat más, csak parancsok, utasítások, szitokszók, és társaik. Megköszörültem torkom, és beletúrtam zilált hajzuhatagomba, hogy egy cseppet összeszedjem magam, s folytattam.
- Igazán lovagias, hogy az imént kisegített, de ha egyazon szándék vezérelte, mint ami a cimboráját is.. a Mérgezett Almában kezesebb társaságra talál. - amit ennyi év alatt megtanultam, hogy minden férfi, két dolgot akarhat egy nőtől Tortugán. Mivel rum láthatóan nincs nálam, nem kérdéses a választás.