Hajónapló A legfrissebb hírek, irány a bejegyzések sora vagy a rejtekhely a hajón; mert nincs is jobb, mint a Napló. Kattints a könyvre, hogy megnyithasd.
Siess! Kattints az iránytűre, ami megmutatja a gyors linkeket az összes főbb szakaszait az oldalnak.
A legfrissebb kiegészítések 26/05/2015 - Új kinézettel, megújult formában megnyitottunk ismét! 16/07/2014 - Karaktertörlések 21/05/2014 - Nyitás az új helyen 21/05/2014 - Oldal költözés 17/03/2014 - Új oldal megalapítása link 25/08/2013 - Inaktívak figyelem! 24/07/2013 - Búcsú Lia Parkertől :( 16/07/2013 - Karaktertörlések 02/07/2013 - Inaktívak figyelem! 16/06/2013 - "Harc a szívtelen szívéért" kaland 21/05/2013 - Segítség, Sparrow klónok! 13/05/2013 - Szabályzat bővülés 09/05/2013 - A Karib-tenger kalózai szerepjáték a mai napon hivatalosan is megnyitotta kapuit! Jó szórakozást mindenkinek! 29/04/2013 - Régi oldal megalapítása link Üdvözlünk minden kalózkodni vágyót a Pirate Of The Caribbean oldalon! "Hisz nyakas gaz fajtánk bitóra vár, Igyunk hát, pajtás, jo-hó..!"
Global Sitemap Nyitólap Üdv a világunkban!első lépések Hírek, szabályzat, világleírás, csoportleírás, kalóztanács, tulajdonosok és rangok, avatar foglaló helye. karakteralkotás Et-sablon, canon karakterek, keresett karakterek, elkészültem! rész. közösségi térChatszoba, képek, kódkérések, játékok helye. játéktér Rengeteg helyszín, jelen-múlt és alternatív játékok lelőhelye. hirdetések Társoldalaink és saját hirdetésünk helye.. archívum Archivált karakterlapok, elkelt karakterek, és egyébb archiválásra került dolgok helye.
Egyre fáradtabbnak éreztem magamnak, mozdulataim egyre inkább lassultak, és éreztem, ahogy végtagjaim elnehezülnek. Vettem egy mély levegőt, hogy kitisztítsam agyamat, és felfrissüljek kicsit. Ekkor kúszott orromba a rum páratlan illata, amivel később meg is kínáltak. - Hogy hiszek-e?! Ezt azért nem jelenteném ki, de láttam és tapasztaltam egyet, s mást. Nekem elhiheti, azok a dolgok közelebb álltak az Ördöghöz, mint az Úrhoz. - vegyük példának okán az én esetemet. Egy szörnyeteg vagyok, legalább is látszatra. Inkább az ördög bűvölete ez az elátkozott aranyon keresztül, mintsem egy isteni adomány. Legalább is, én így értelmezem. Nem állt szándékomban vitatkozni vele, már csak azért sem, mert azon felül, hogy ő a kapitány; egy nő. És mindenki tudja, hogy a nők úgy csűrik-csavarják a szavakat, hogy a végén úgy is az embernek kell elnézést kérnie. Ezt előztem meg hallgatásommal, ugyanakkor egy apró szemforgatást még engedélyeztem magamnak, persze azt is csak csuklyám árnyékában úgy, hogy ne lássa. - Igen tisztában vagyok azzal, hogy kegyed tulajdonában van a hajó... - sokszor emlékeztetnek rá; vagy ha nem ő, hát a talpnyalói vagy, ahogy ő mondja: támogatói. -...és most hogy mondja, lelógó fürtjei olykor valóban egy polip csápjára emlékeztetnek. Hát nézze el nekem, ha néha elkalandozok. - csak nem tudtam lakatot tenni a számra. Kíváncsian vártam a revánsot egy csattanó pofon vagy egy sértődött elviharzás formájában. Igen, minden csevejünk éppoly meghitt, mint most, csakhogy ebben a pillanatban nincs, ki rám förmedjen, viselkedésem miatt. - Ugyan már Kapitány! Mernék én ilyet állítani magácskáról?! - szavaimból csak úgy áradt az irónia, ergo fején találta a szöget. Pontosan ez az apró mégis igen fontos tényező a problémám, hogy nő. Ami a képességeit illeti, örökölt néhány dolgot az apjától, de véleményem szerint sosem lesz elég rátermett, mint ő. Nem nőnek való ez az élet. Mindig jól esik az elismerés, még ha az ő szájából hallom is, annak ellenére, hogy tudatában vagyok; megállom a helyem. Képemre széles, önelégült vigyor vándorolt. Hogy nem-e?! Mióta ismerjük egymást, sikeresen megtévesztem, minden éjjel és nappal. Miért most hagynám abba a titkolózást?! Ki tudja, hogyan reagálna rá. Eladna egy cirkusznak, vagy csak egyszerűen a pallóra vetetne. Egy csapásra oda lenne a jövedelmem, ami ugyan lehetne több, de hát beérem ezzel is egyelőre. - Hazudni?! Nem értem miről beszél. - tettem az ostobát, és azon kezdtem elmélkedni, hogy iménti hibám keltet gyanakvást benne, vagy korábban is feltűnt neki - utólag visszagondolva- esténkénti furcsa viselkedésem. - Hohó, csak óvatosan! Mindenkinek vannak titkaik, amiket jobb nem kiteregetni. - még mindig hátat fordítok neki, de érzem, ahogy tekintete fel s alá járkál rajtam. Hanglejtésem azt sugallta, veszélyes vizekre evezett, ideje visszavonulót fújnia. Talán túl komolyra sikeredett a monológ, ezért rögtön hozzátettem. - Én azonban tudok a maga kis titkáról. Sőt mi több, az egész legénység. - hagytam némi hatásszünetet, csak hogy fokozzam a hangulat izgalmát, majd torok- köszörülve folytattam. - Tagadhatatlanul belém habarodott, ami igazán hízelgő, de... én nem adhatom meg szívének testet öltött vágyát. Az én szívem már a tengereké. - emelem poharam a messziségbe, majd belekortyolok a pohárba, azzal is visszafojtva kikívánkozó nevetésem. - Ne is akarja tagadni. Hallottam, hogy éjszakánként az én nevem kiabálja kéjesen.. - reméltem ezzel a húzásommal eltereltem a figyelmet szerény személyemről, de most már jobbnak véltem megfordulni, mielőtt hátulról ront rám. A sötét szövet szinte teljesen eltakarta az arcom, de próbáltam úgy helyezkedni, eltakarjam azt a Hold fénye elől. Lehet ezzel túl messzire mentem, de nagyon is élveztem a helyzetet, és fel voltam készülve a következményekre.
Tudtam, hogy a nyugalmas este és az alkohol mámora elég ahhoz, hogy a legénységem olyan legyen, mint akit fejbe csaptak a puska végével, s kellemesen szunyókáltak. Erről hangos horkolásuk is tanúskodott, bár tudtam jól, csak egyszer kell felemelnem a hangom, és mind talpra ugrik, gondolkodás nélkül. Egy éjszaka volt csupán, mikor atyám a matrózok java részét a vízbe küldte, megismerkedni a sötét tenger szörnyeivel, majd mind kihúzta, s ez elég volt ahhoz, hogy máskor ne eshessen meg: támadnak minket, s kis híján elsüllyedünk. A kormányosmesterem viszont olyan, mint egy darab a hajóból. Nem mozdul, csak, ha muszáj, s úgy szorongatja a kormányrudat, mintha az életét tartaná a kezében. Először csak elnézem sötét alakját, majd elindulok felé. A Hold már magasan jár, mutatva előttünk az utat, a tiszta tengeri horizontot, ahogy úszik a sejtelmes, szürkés fényben. Szavain elmosolyodom, és próbálom megfejteni, hogy mi a fenén járhattak gondolatai, majd rájövök, hogy ezt jobb lenne, nem feszegetni. -Hisz az ördög létezésében?-vonom fel szemöldököm, majd kissé hunyorogva billentem oldalra fejem.-Tulajdonképpen mind a kettő. Ha már nem pihen, akkor figyeljen arra, ami a dolga. Ha pedig fáradt, pihenjen. Maga választ, de ha így ácsorog itt, mint most, akkor igen, mind a kettő megszegése zavar.-válaszolok kérdésére, kissé sejtelmesen, gondolván, szavaim mögé lát annyira, hogy tudja, még mindig a pihenése pártján állok, de az ő döntése volt, hogy nem így tesz, így még kapitányként csak a parancs jöhet szóba, ha szeretnék tenni ellene bármit is. Felmordulok, ahogy a matrózra nézek, és megrázva fejem, legyintek. Tudjuk jól, bárki megy a kosárba, elalszik a magaslati levegőn. Csak tudnám, hogy a hűvös szellő hogy nem képes ébren tartani azt, aki még csak az üveg aljára sem igazán nézhetett egy napig. -Nézheti fordítva is a helyzetét. Amikor napközben azt mondom, hogy adja át másnak a kormányt, akkor sem teszi, amit kérek. A hajó az enyém, én vagyok a kapitány, de Vincet...maga kezd úgy viselkedni, mintha a Bolygó Hollandin lenne, s én lennék Davy Jones. Maga a hajóhoz tartozik, de nem kell hajóvá változnia. Napközben pihen, éjszaka itt van. A probléma megoldva, mindenki boldog.-vázolom fel a helyzetet más szemszögből, de tudom, hogy a kezéhez nőt a fránya kerék, és mintha hozzá lenne szegecselve, még akkor is azt szorongatja, ha a másik kezében egy üveg rumot tart. Férfiak... Felé nyújtom a kupát, de szívem szerint a fejére borítanám a benne lévő italt, bár kétség sem fér hozzá, az alkoholt ily módon butaság lenne pocsékolni. -Ezt vegyem úgy, hogy kételkedik a képességeimben, pusztán az okból, hogy nő vagyok?-vonom fel szemöldököm, és arcomról süt a sértettség, ugyanakkor az is, hogy értettem a mulatozása okát, de nem tolerálom sokáig. Ismerheti azt az oldalamat is, amikor étle, szomjan hagyom azokat az embereim, akik hasonló megjegyzéseket tesznek, vagy a zsákmányból kevesebben részesülnek, mint a többiek. Azt pedig egyikünk sem szereti, így remélem megérti, hogy tekintetem mire céloz. Furcsa volt, ahogy elvette a kupát, s mintha láttam volna valamit, amiről nem hihettem, hogy igaz, mégis gyanút keltett bennem, s ahogy odébb megy, úgy nézem, mintha valami idegen lenne, aki felkeltette a figyelmem, s bár az ösztöneim az igazság felé mindig húznak, a remény erősen élt bennem, hogy amit megláttam, az nem a valóság volt. -Maga jó kalóz, jó kormányosmester, de a kapitányának továbbra sem tud hazudni. Ennek, mi lehet az oka?-vonom fel szemöldököm ismét, míg annyira sétálok odébb, hogy a holdfényben megvilágított hátát egészében láthassam. A kupám megemelem, az italba kortyolok, de tekintetem nem mozdul alakjáról, mi a sötétbe veszne a világító gömb híján. -S mivel tudja, hogy igazam van, remélem olyan választ talál ki, ami lelohaszthatja a kíváncsiságom. Ha nem, mind a ketten tudjuk, mi következik, és annak egyikünk sem örülne.-célzok rá, hogy így, vagy úgy, de megtudom a titkát, és jobb, ha tőle, mint mástól hallom.
A tenger kellemesen ringatta a ladikot, akár egy anya a gyermekét, s a legénység kisgyermekeket megszégyenítő gyorsasággal merültek álomba a fedélközben. Emberes horkolásuk azonban mintha keresztül hasítana a hajó lapján és úgy kúszik fülembe. Kit ne kerítene hatalmába az álom, ha ezt a kórust hallja egész éjszaka. Az árbocon csüngő őrszemet is magával ragadta ez a dallam, már ha egyáltalán elhallatszott odáig. A lényeg, hogy ő is laposakat pislogott már, míg nem elfelejtette kinyitni a szemét, és ernyedten a kosár falának dőlt. Én is fáradt voltam, napok óta a kormányrudat szorongatom éjt nappallá téve, de valakinek nyitva kell tartania a szemét. Nem igaz?! Egy váratlan rajtunk ütés annyira hiányzik, mint púp a hátamra; szóval míg ezen az átkozott hajón egytől egyig húzzák a lóbőrt, és virrasztok. Megdörzsölgetem a tarkómat és megmozgatom a vállamat, hogy azt a kis álmot is kiűzzem a szemem sarkából. S, hogy mi az oka annak, hogy olyan éberen "őrködöm"?! Csupán a tiszta égbolt, ahonnan a Hold fénye bármelyik pillanatban leleplezhet. Nem vagyok híve a túlzott óvatosságnak, sőt cselekedeteimet tekintve igen meggondolatlan és légből kapott vagyok, mégis e köré a titok köré építem az életem. Nem hibázhatok! Tudván, hogy rajtam kívül senki sem tartózkodik a fedélzeten hátra húzom az eddig arcomba lógó csuklyát és farkasszemet nézek a nagy fénylő koronggal. Érzem, ahogy a csontjaim között átfúj a szél, s összeszorított állkapoccsal csikorgatni kezdem a fogaim pár pillanat erejéig. A többi ember minden bizonnyal csak a rémálmaiban találkozhatott ilyennek és hasonlóval, és azonban minden nap valóságként élem meg. Csakhogy!... Minden rosszban van valami jó, ami eddig megbújt a háttérben, és aminek kihasználtam minden cseppjét: a halhatatlanság. Már rég halott lennék az átok nélkül, de ha úgy vesszük ez a fajta lét sem élet. Egy gyors mozdulattal visszarántottam képembe a szövetet, mert léptek zaja zökkentett ki az éber merengésből. - Bevallom jól esne egy kis pihenés. - mormogtam az orrom alatt, alig érthetően, majd sikerült egy épkézláb mondattal is előrukkolnom. - Magán az ördög sem igazodik ki kapitány! A lankadó figyelmem zavarja jobban, vagy a figyelmen kívül hagyott késére? - már-már zsigerből áradó csipkelődésem rögvest megmutatkozott, habár még csak most érkezett meg a nőszemély. - De igaza van, mindkettőnk feladata az, hogy figyeljen, csakhogy, kettőnk közül egyedül én végzem a dolgom... - bökök fejemmel az elbóbiskolt matróz felé, majd folytatom. - Ha küldene valakit a helyemre, aki képes kibírni az éjszakát éberen, eleget teszek "kérésének". Ha nem, egyel több álmatlan éjszaka.. - igyekeztem kerülni a szemkontaktust, és ezt, hogy rajta legeltessem a szemeim, ami alkalomadtán előfordul. - Vagy esetleg magácska akarja átvenni a helyem? - nevetséges feltevés volt a részemről, amit nem is bírtam ki egy visszafogott kacaj nélkül. A felém nyújtott kupát nem volt szívem visszautasítani, habár annak nedűje úgysem csillapítja szomjam. Nem volt okom aggodalomra hiszen fekete bőrkesztyűm eltakarta kezem. Aztán egy pillanatra mintha megállt volna a szívem.. a szemem sarkából vettem csak észre a kisebb szakadást az anyagon, s az alatta megbújt szétfoszlott húsom. A kupát olyan gyorsan kaptam ki a kezéből, amit egy tolvaj is megirigyelhetett volna. A hajó korlátjáig sétáltam lassú gyanútlan léptekkel, miközben azt reméltem, hogy nem látott semmit. Mindkét könyökömet a korlátnak szegeztem, hátat fordítva ezzel a holdfénynek, és látszatra a messzeségbe meredtem. - Valóban az. - helyeseltem leplezett higgadtsággal.
||I see fire|| words: 538 || note: bocsi a hatalmas késésért! :/ || ▲▼
Éjszaka lett, s én észre sem vettem, hogy mennyire elszaladt az idő. A kabinomból kilépve a legénység lakrésze felől hallottam, a hortyogások erőteljes morajlását, és itt, a fedélzet alatt olyannak tűnt, mintha a tenger nem lenne olyan dacos, mint általában. De azt meg tudtam állapítani, hogy sodródunk, előre egyenest haladunk az ismeretlenbe. Ez egy kereskedő hajó volt. Nem egy hadihajó, nem volt olyan felszereltsége, de annál gyorsabb volt és könnyen irányítható, tekintve, hogy atyámtól tanult módon a kikötést követően a legénység minden tagja a hajó külsejét kaparta, megszabadítva otthonukat a hátráltatásra leginkább alkalmas üledékektől. Felkapok egy üveg rumot, és halk léptekkel a fedélzetre sétálok. Az árbockosárban helyet foglaló matrózon kívül csak a kormányosmester volt ébren. A ma éjszakára beosztott többi matróz ide-oda dőlve aludt, akár társaik a hajó gyomrában. Nem háborgott a tenger, csendes volt, az eget egy felhő sem takarta, így a csillagok és a Hold kerek tányérjának fénye elég látótávolságot biztosított ahhoz, hogy esetleges másik hajó közeledtét megpillanthassa a figyelő, és kiáltásával felverje a hajó teljes legénységét. Hiányoltam a fedélzetmesterem, de nem volt mit tenni, ha egyszer ő szögesen szembe ment kormányosmesteremmel. Bár mind a két férfiban közös volt, hogy nehezen nyelték le, egy nő a kapitány, de nem ők voltak az egyetlenek ezen a hajón. Viszont szavuk sem lehetett, hisz a zsákmányokból bőséges részesedést kaptak. Amit aztán a bordélyban el is költötték Nassau szigetén, s innen a pénz az én zsebembe vándorolt vissza. Szép volt ez a megszokott körforgás, s reméltem, ellenlábasra nem találok egy hamar. Ahogy meghallom, hogy a kormányosmester észrevesz, és kihúzva magát, lecövekel a kormánykerék mögé, elmosolyodom. Fogalmam sincs, hogy hogy jutottam el a kabinomtól idáig, a fedélzet azon részére, ami a tat maga volt, a kormányosmester legfőbb időtöltésének helye. -Ma éjszaka sem teljesíti, amit kértem, igaz?-vonom fel szemöldököm, majd az egyik, nem messze tőlem ácsorgó hordóra teszem a kezemben lévő két kupát, s töltök beléjük a szintén kezemben lévő rumból. -Ő, azért van, hogy figyeljen. Ahogy maga is. De ha nem alszik egy szemhunyásnyit sem, és lankadó figyelme a hajópadlóra vándorol, akkor azt hiszem, ideje lenne betartania, amit kérek. Ha kell, parancsba adom, hogy menjen a kabinjába és aludjon.-nyújtom felé a kupát, egyik szemöldököm jelentőségteljesen megemelve, és biccentve belekortyolok a rumba.-Calypso ma éjjel kegyes hozzánk.-nézek a fekete messzeségbe, majd fel a sötétben szinte ragyogó fehér vitorlákra, amiket a szél egyenletesen feszesen tart. A víz sós illata viszont így is orromba szökik, és mély levegőt véve, lehunyt szemmel elmosolyodom. Valahol legbelül hiányzik a tenger, a habok, hogy benne ússzak. De az már nem az életem része, csupán egy titok a sok közül. A kormányosmesterre emelem a tekintetem, és várok egy frappáns megjegyzést tőle, vagy valamit, ami rá jellemző, és jelzi, hogy amikor megérkeztem, igenis a dolgára figyelt. Bár nem hibáztatom, mindenki elkalandozhat a gondolatai között, de senki sem menekülhet el az igazság elől, ahogy a titkai árnyéka is mindig kíséri.
Hajónapló A legfrissebb hírek, irány a bejegyzések sora vagy a rejtekhely a hajón; mert nincs is jobb, mint a Napló. Kattints a könyvre, hogy megnyithasd.
Siess! Kattints az iránytűre, ami megmutatja a gyors linkeket az összes főbb szakaszait az oldalnak. 
Kezdőlap
||
||
