[You must be registered and logged in to see this image.]A kormányrúd mögött álltam, minden egyes átkozott nappalon és éjjelen, hiszen a kapitány parancsa vagy engedélye nélkül nem hagyom el a posztom, s figyelmem addig nem is lankadhat egy percre sem. Már csak azért sem mert a Nap már a horizont alá süllyedt, s utunkat a Hold fénye világította meg. A tenger furcsa mód csendes volt; nem háborgott, nem tajtékzott. Úgy tűnik Calypso ma estére megpihent, de az is lehet, hogy csak pár pillanatig áll fent ez az állapot. Csak a kötelek hangját hallottam, ahogy megfeszültek, mikor egy nagyobb szellő belekapott a vitorlákba. Éber tekintetem a messzeséget pásztázta, már ameddig sikerült ellátnom a sötétben, hátha kalózokba futunk.. ismét. Véleményem szerint nem a legbölcsebb dolog egy kereskedő hajóval szelni a habokat, kalóz létünkre. Lehet, hogy ezzel megtévesszük a Kelet-Indiai társaságot, de így a tenger ördögeit csalogatjuk magunkhoz.
A fedélzeten nem járt senki, és voltam oly bátor, vagy felelőtlen, hogy csuklyámat egy percre kisimítottam képemből, így a Hold fénye "lemarta" bőrömet és húsomat egészen a csontomig, bár nem éreztem változást. Ez a torz külső, még nem is zavarna, hiszen csak a Hold fénye mutatja meg mostanra valódinak mondható énem. Ekkora árat hajlandó vagyok fizetni a halhatatlanságért, amit birtoklok, de sajnos az ár koránt sem ilyen olcsó. Egy kalóz vágyai egy férfi vágyai túl rég óta nem elégültek ki, ami lassan de biztosan a tébolyba kerget. Tortuga szülötte vagyok.. mióta az eszemet tudom lételemem az ital és a fehérnép okozta örömök, és ezt egy csapással elvették tőlem. A kegyetlenség nem ismer hatásokat, habár tudatomon kívül én pecsételtem meg a sorsom. Hogy miért nem viszem vissza az aranytallért Isla de Muerta-ra?! Mi sem egyszerűbb nemde?! Nos, már évekkel ez előtt megtettem volna, de akad itt egy apró mégis igen fontos részlet: nem tudom hol van. Ééés ugyebár, elég nehéz eljutni arra a helyre, amit nem tudod hol keress.
Léptek zaja fagyasztotta meg ereimben a vért, s rögtön arcomba húztam a fekete szövetet. A kapitány volt az, mire haptákba vágtam magam, miközben a padlót bámultam olyan odaadással, mintha csak kincsben gyönyörködnék.
- Kapitány! - szólalok fel, várva a parancsot. Senkit se zavarjon meg ez a túlzott engedelmesség. Az én lelkem olyan akár egy vad paripa: zabolátlan és megfegyelmezhetetlen. Semmi szín alatt nem vagyok hajlandó egy nő szeszélyes óhajának rendelkezésére állni, amit szóvá is tettem a kapitány megszavazásánál. Ennek ellenére most Eleanor a Hajnalvándor úrnője, s csupán apja iránt tanúsított tiszteletem jeléül viselem el, hogy látszólag rendelkezzen velem. Vannak helyzetek, mikor ellenszenvem tompítják közös céljaink, és hasonló gondolkodásmódunk, ami kissé bizarr[You must be registered and logged in to see this image.] ugyan, mégis elnyomja bennem a lázadás hevét. Rátermettsége nem vitás, csakhogy férfiúi vágyaim hiánya  gyakran felidéződik közelében, ami csak még jobban tetézi szenvedésem...