Folytatás itt!

*Nem hittem volna, hogy az énekléssel ekkora sikert aratok. Az egész legénység velem együtt énekelt, és mivel nem dobtak a tengerbe, úgy látszik egy énekes veszett el bennem.*
- Kalóz vagyok. Mondjon egy kalózt aki ne tudna énekelni. Viszont énekhang az már más kérdés.
*Megvonom vállam.*
- Ne túlozzon, mert még a végén beállok zenésznek.
*Épp azon gondolkodtam, hogy rákezdjek egy másik dalra, mikor az árbockosárban lévő őrszem lekiabált hozzánk. Azonnal a jobb oldalra kaptam a szemem. Alig láttam a távolban lévő hajót, de azért csak kiszúrtam.*
~Máris megérkeztünk volna? Az nem lehet, hisz még talán délután sincs, és nincs az a szél ami ennyire meghajtaná a hajót.~
*A kapitány kissé indulatos tűnt. Legalábbis a lábam és a korlát leamortizálásának kísérlete ezt igazolta. Mindenesetre vártam a parancsot. Úgy látszott itt csak én nem voltam képben.*
~Vörös Róka? Sosem hallottam róla.~
*Mivel semmit sem tudtam az ellenséges hajóról, és jelen helyzetben jobb ötletnek tartottam nem rákérdezni, semmit sem szóltam, csak kormányoztam tovább. Miután úgy tűnt a kapitány lenyugodott, odalépett hozzám.*
- Ezer örömmel kapitány.
*Miután a kapitány eltűnt a kabinjában ismét csend honolt. Gondolkodtam egy újabb dalon, de aztán elvetettem az ötletet és tovább végeztem a dolgom.*

Kicsit elnevettem magam mikor azt mondta csak a hajót próbálgatja. Különösebben addig nem zavart még nem veszélyeztette a legénységet, vagy a hajót. Mondjuk az az én reszortom. Az őrület és a felelőtlenség. Ahogy az eget figyeltem meghallottam John hangját ahogy dúdolni kezd. Egyáltalán nem zavart szerintem is kínos volt a csend. Olyasmi mint amikor a vihar előtt hatalmas csend van és mindig a legváratlanabb időpontban csap le, mikor nem is számítanál rá. A dúdolás énekbe csapott át amibe a legénység is beszállt. Örültem hogy ilyen jókedvük van bár én kissé feszültnek éreztem magam. Bajt szimatoltam, és sajnos mindig beigazolódott a gyanúm.
- Nem is mondta hogy tud énekelni. - mondtam nagyot nyújtózva. - Nem sűrűn fordul elő hogy olyan férfit hallok énekelni akinek hangja is van. - tettem hozzá dicséret képen. Bár lehet nem annak hangzott. Ahogy csendben álltam a kormányos mellett, az árboc kosárból Patkány kiabált le hogy hajót lát a jobb oldalunkon. Egyből oda szaladtam, a hajó korláthoz és előkapva a távcsövet figyelni kezdtem.
- A pokolba! - Csaptam ököllel a korlátra. Szerencsétlen fa nagyot nyikordult kezem alatt, de ujjaim is eléggé sajogtak és a bőr is felrepedt rajta. De annyira elvakított a düh hogy nem is éreztem.
- Az a Vörös Róka kapitány! Mi legyen utána menjünk? - kérdezte valaki. Én csak lehunytam a szemem és elszámoltam tízig, bár most a millióig számolok sem nyugszom le.
- Nem! Had menjenek, majd legközelebb elkapjuk őket. - mondtam. A legénység döbbent arcát figyeltem, mert nem hittek a fülüknek, hogy futni hagyom azt aki rengeteget ártott már nekem. - Mint mondtam majd legközelebb. Most más dolgunk van. Ne feledjétek vár minket az arany. - mondtam mire mindenki felvidult, én meg oda léptem Johnhoz. - Az elsőtiszt nagyon jól tudja, hogy mi a teendő ha túl közel merészkedik a másik hajó. Ha túl közel jön a tenger fenekére kell küldeni, mindenféle gondolkodás nélkül. - mondtam és szemeimben düh helyett már csak a nihilli üresség volt. Majd elindultam a fedélközbe. - Ha bármi van a kabinomban leszek. - szóltam még, majd feltéptem az ajtót és eltűntem a hajó belsejében.

- Maga mondta, hogy a hajó fordulékony. Én csak kipróbáltam, bár reméltem, hogy a legénység valamivel stabilabb.
*Megköszörülöm torkom, majd előre kiabálok.*
- Bocs fiúk! Aki vízbe esett az most szóljon.
*Orrom alatt gúnyosan elmosolyodtam. Kissé szokatlan volt még a kormányzás. Az előző hajó jóval nehezebb volt, ezért az irányítás nagyobb erőfeszítést igényelt. A Black Start viszont lehet, hogy egy kisgyerek is képes lenne irányítani, feltéve ha megmutatják neki hogyan kell. Mindenesetre hozzá kellett szoknom az új kormányhoz.*
- Nos erre a célra tényleg a rum a legalkalmasabb. Ennek ellenére jobb továbblépni és elfelejteni ezeket a problémákat. Lehet, hogy örökké bennünk élnek, de könnyebb ha tudomást se veszünk róluk.
*Persze ezt pont az mondja, akinek feltett szándéka egy hadihajó teljes legénységét a beleiknél fogva fellógatni, de az én bosszúvágyam legalább enyhül. Lehet, hogy pár nap múlva már a belek helyett megelégszem egy kötéllel, vagy az akasztás helyett egy egyszerűbb vérontással.*
- Ó, nem fog csalódni bennem kapitány.
*Egy idő után már szinte kínzó csend uralkodott a hajón. Bár jobban szerettem csendben lenni, valahogy mégis zavart, úgyhogy elkezdtem dúdolni. A dúdolásból pedig pillanatokon belül ének lett.*

My friends I stand before you
To tell a truth most dire
There lurks a traitor in our midsts
Who hath invoked the captain's ire
He don't deserve no mercy
We ought to shoot him with a gun
But I am not an evil man
So first let's have a little fun

We'll tie that scoundrel to a rope
And throw him overboard
Drag him underneath the ship
A terrifying deadly trip

Keelhaul that filthy landlubber
Send him down to the depths below
Make that bastard walk the plank
With a bottle of rum and a yo ho ho

I will not say what he has done
His sins are far too grave to tell
It's not my place to judge a man
But for them he will burn in hell
The sharks will dine upon his flesh
And Davy Jones will have his soul
Take his money and his hat
He won't need them where he's gonna go

But first lets tie him to a rope
And throw him overboard
Drag him underneath the ship
A terrifying deadly trip

Keelhaul that filthy landlubber
Send him down to the depths below
Make that bastard walk the plank
With a bottle of rum and a yo ho ho

*Kicsit durva nóta, de ennek ellenére örök kedvencem marad.*

- Nekünk egyenlőre elég. - hagytam rá és tovább figyeltem mellette a tengert. Ez volt az én igazi otthonom. Itt születtem és reméltem hogy nem a közeljövőben, de a tengeren halok meg. Nagy gondolkodásomból az húzott vissza hogy a kormányos nagyot rántott a kormányon minek az lett az eredménye hogy sikerült elvágódnom. És ha nem jók John reflexei akkor őt is tarolom magammal. A legénység sem örült túlzottan a dolognak és Patkány majdnem kizuhant az árboc kosárból minek hangot is adott, bár nehezen lehetett érteni a nyeszlett emberke hangját. 
- Finomabban nem lehetne? Mint mondtam ennek a hajónak lelke van! - Szóltam azért rá majd folytattuk a kis eszmecserénket. Biztos fájt John lába miután megtapostam, jutalmul a kinevetésem ért. Ha valakitől eltűrtem a pimaszkodást a kioktatást a kérdőre vonást, az Mr. Gray volt. Hisz már születésem óta ismert. És miután apám meghalt, apám helyett apám lett és ő volt aki megakadályozta hogy a vesztembe rohanjak a bosszútól elvakultan. Felültem a kormány melletti korlátra és térdeimre támaszkodtam. Sokat ültem így de akkor többnyire Mr. Gray vagy az átmeneti szövetségesem Will állt a kormánynál. Nem is tudom miért fogadtam ilyen hamar bizalmamba Blacket. Talán mert volt bátorsága bemászni a kabinomba? Vagy mert kérdőre mert vonni? Tényleg nem tudtam volna megmondani ha agyon vernek sem. Egyszerűen bíztam benne pedig tudtam hogy nem lenne szabad ilyen könnyen megbíznom senkiben. 
- Lehet elhülyíti az embert. De nem azért iszom hogy lerészegedjek. Egyszerűen könnyebb elviselnem minden fájdalmat. A veszteségeket. És nem a bosszúra koncentrálok. - vontam vállat majd nagyot sóhajtva az égre néztem. Tiszta volt az ég és minden csendes. Számomra ez bajt jelentett. Soha nem szerettem ha túl csendes volt a tenger egy támadás előtt. Idegesített. 
- A vadászat után meglátjuk mennyire bírod a rumot. - mondtam mosolyogva.

- Hát... Ágyúból sosem lehet elég.
*Miután nagyot rántottam a kormányon, hallottam, hogy a legénység egy része szitkozódik, a másik fele pedig szexben gazdag szép napot kívánt anyámnak. Utólag elgondolkodva lehet, hogy lazább mozdulattal is kikerülhettem volna a sziklát, azonban örültem, hogy ismét kormány mögött állhatok.*
- Ezért kell a vitorlákat és az ellenség ágyúit lőni. Ha túlságosan a hajó aljára célzunk, annál valószínűbb, hogy idő előtt elsüllyed.
*Miután az első-tiszt a kapitányhoz vágott egy felmosórongyot, én nevetni kezdtem, de hamar meg is bántam. Az a némber nem csupán teljes erejével, hanem a csizmája sarkával taposott a lábamra. Ez már alapvetően nem túl kellemes kombináció, viszont ha az ember lábujjaira taposnak rá, íj kegyetlen módon, az hatalmas fájdalommal jár. Szinte azonnal kihúztam magam, és igyekeztem nem kimutatni, hogy piszkosul fájt.*
- Néha azért jól tud jönni ha az embert kérdőre vonják. Megfontoltabb lesz tőle.
*Tovább kormányoztam a tengert és az eget figyelve. Nem úgy néz ki, hogy vihar készülődne, ami nagyon jó jel, de azért jobb minél előbb észrevenni az ilyesmit.*
- Az alkohol csak elhülyíti az embert. Ezért csata előtt sohasem iszom. Viszont ha szórakozásra kerül a sor, akkor aztán nem kegyelmezek a rumnak.
*Imádtam azt a löttyöt. Az egyetlen probléma csupán az volt vele, hogy túl hamar lerészegíti az embert.*

- Tudom hogy kevesli az ágyúkat. De mindig is így dolgoztunk. - mondom ahogy megkapaszkodom mikor nagyot tekert a kormányon. Csak bólintottam egyet, mert kevesen reagáltak volna ilyen gyorsan és közbe még beszélgetünk is. 
- Igen jobb szeretem a legénységet használni, mint az ágyúkat. Ha azonnal elsüllyesztenénk a hajókat hol marad a zsákmány? - kérdeztem mosolyogva, majd mikor Mr.Gray hozzám vágott egy felmosó rongyot a kormányos majdnem megfulladt a nagy röhögéstől, így amilyen erővel csak tudtam megpróbáltam a lábára lépni a csizmám sarkával. Hogy móresre tanítsam. 
- De az illető aki kérdőre von lehet a cápák közt végzi, ha túlzásba viszi. - mondtam ahogy meghúztam a flaskámat. - Nem sokan mernek amúgy sem kérdőre vonni. Aki utoljára megtette az az apám volt. Rajta kívül mindenki más félt bármikor is kérdőre vonni. - megkínáltam egy kis rummal de nem fogadta el.
- Nem a medve bőrére. Csak oldja az idegességet. Meg a fájdalmat. - mondtam ahogy biccentettem felé, majd meghúztam a flaskát. Jobban éreztem magam tőle és oldottabbnak.

*Kicsit furcsának találtam a kapitányom, de megbíztam benne. Elvégre fura embernek fura ötletei vannak, és legtöbbször ezek az ötletek a leghatásosabbak.*
- Bevallom ez ügyes taktika... De egy ekkora hajónál tizenhat ágyú legtöbbször csak a hajó fegyverzetének felét teszi ki.
*Egy közelgő szikla miatt, nagyot tekertem a kormányon, majd folytattam.*
- De gondolom kegyed inkább a legénységet használja mint az ágyúkat.
*Tényleg ügyes taktika volt. Bár a hajó nevét nagyon logikátlannak találtam. Hiába magyarázta el miért ez a neve, egyszerűen nem értettem, hogy lehet egy csillag fekete. Tudom, ennek semmi köze a hajóhoz, de szerettem magamban ehhez hasonló dolgokon filozofálni.*
- Bízom magában, de ha senki sem vonja magát kérdőre még a végén túl nagy lesz az önbizalma.
*Elmosolyodtam, majd mikor a kapitányt eltalálta egy felmosórongy, majd megpukkadtam a nevetéstől. Mire sikerült levegőhöz jutnom és összeszednem magam, rámosolyogtam az első-tisztre, majd megvizsgáltam nem e tekertem el a kormányt véletlenül. Morgan kapitány a kabátjából egy laposüveget vett elő. Örültem annak, hogy megkínált, de én ennek ellenére elutasítottam.*
- Korán van még ahhoz, hogy igyunk. Majd ha miénk a zsákmány... Na akkor már azt hiszem másnak kellesz hazakormányoznia.
*Arcomon újabb széles mosoly húzódott és közben reméltem, hogy a kapitány értette a tréfát.*

Sejtettem hogy aggódik, hisz nem ismerte a hajót úgy ahogy én. Nem lehetett egykönnyen elbánni vele. Sok dolgon mentünk már keresztül. 
- Tündököl a fekete csillag, ha harcra kerül a sor. De az ellensége akkor látja mikor már késő. Hisz szeme elől rejti a sötétség. - mondtam csak úgy habókosan és az új kormányosra mosolyogtam. Biztos bolondnak tartott de nem zavart. Én már csak ilyen kiszámíthatatlan voltam. Olykor kedves olykor agresszív, de volt hogy igen hisztis és akaratos voltam. Soha nem tudta a csapat, ha kilépek a kabinból milyen hangulatban fogadom őket. 
- A nevét még a nagyapám adta. Valójában van csak éjszaka támadunk. Hisz az egész hajó szinte fekete, kivéve a vitorlákat. Mivel a fekete vitorla a Fekete Gyöngy védjegye, ezért a drága nagyapám kitalált egy nagyon jó módszert az elrejtőzésre. A legfényesebb holdvilágnál sem látszik a vitorla ha leengedjük a fekete selymet. Fiúk elég messze a part engedjétek le a selymeket. - kiáltottam a többieknek mire bólintottak és megtették amit kérek. A fehér vitorla vászon elé gyorsan éj fekete anyag került.
- A selyem elég könnyű így nem terheli a hajót. Bár méreg drága. És elég sokat kell járkálni érte Kínába. De megéri ha bevált a módszer. - Vonok vállat és újra a kormányosra nézek.
- Úgy hogy kérem bízzon jobban bennem, és a csillagban. A hajó gyors és jól fel van fegyverkezve. A raktárban van elég fegyver, és a legénység minden tagja kiváló harcos. Még ha némelyikük túlkoros is már. - mondtam mosolyogva utalva az első tisztre. Aki meg is hallotta ezért egy felmosó rongyot hozzám is vágott. - Mi a... - néztem hátra.
- Kapitány azért öreg kalóz nem vén kalóz. - mondta mire elnevettem magam Mr.Gray meg tovább folytatta a munkáját. Kabátom zsebéből elő vettem egy kis lapos flaskát és a kormányos felé nyújtottam.
- Segít oldani a feszültséget. - mondtam neki és megvártam még elveszi az italt.

- Igenis kapitány.
*Mondtam, nyugodt arccal, takarva az egyre növekvő aggodalmam. Mikor azonban elérünk a hajó leírásához, erős késztetést érzek arra, hogy a vízbe vessem magam, mielőtt még elérnénk az ulticélt. A hajó lehet, hogy gyors, de ez legfeljebb egy briggnél számít nagy előnynek. Ez a hajó elég nagy, tehát mindenképpen szenvednénk el sérüléseket. Ez még nem akkor probléma, ám az ágyúk száma már annál inkább. Egy ilyen hajónál sokkal hatásosabb a több ágyú mint a gyorsaság. Mindenesetre a kérdésekre nem válaszolok, csak reménykedem abban, hogy ezt a nőt tényleg nem ejtették a fejére. Néhány perc elteltével egyre inkább fúrta az oldalam, hogy a hajó vajon miért kapta ezt a nevet.*
- Ami azt illeti kapitány, fogalmam sincs honnan kapta a nevét.
*Ha elvárja, hogy tudjam, akkor errefelé nyilván híres kalóznak számít. Ebben csak az a bökkenő, hogy errefelé egy híres kalózról sem hallottam még. Talán csak a híres Feketeszakállról, de az igazat megvallva halvány gőzöm sincs róla, hogy ő hol tevékenykedik.*

- Mr. Black! A dolgot bízza csak rám és bízzon a hajóban amit irányít. Ennek a hajónak már lelke van. Eddig még egy csatát sem vesztettünk, az angolok vagy más kalózok ellen. Mióta az eszemet tudom ezen a hajón élek. Sőt itt születtem. Kérem tisztelettel bánjon és beszéljen a csillaggal. - mondtam ugyan olyan halkan mint ő. Majd a kormány mellett le támaszkodtam. 
- A csillag, nagy de még is gyors és fordulékony. Kisebb ívben fordul mint a legtöbb hajó. Az ágyúfedélzeten tizenhat ágyú található. Nyolc a bal, és nyolc a jobb oldalon. És még egy van az első valamint a negyed fedélzeten. - Mondtam a hátsó fedélzeten ponyvával letakart tárgyra. - Megfelel Mr. Black? Lehet hogy napnyugtára utól érjük a kereskedő hajót, de engem sem ejtettek a fejemre. Maga szerint honnan kapta a nevét a Black Star? - kérdeztem tőle, bár honnan tudta volna. Még évtizedekkel ezelőtt a nagyapám nevezte el így. Egyetlen egyszerű okból.

*Jóval halkabbra vettem a hangerőt, hogy a legénység tagjai még véletlenül se hallják meg mit mondok.*
- Pont ez a probléma kapitány. Ha csak egyszerű kereskedőhajó, akkor biztosan van mellette minimum egy kísérő, és tekintettel arra, hogy aranyat szállít lemerném fogadni, hogy egy jól felfegyverzett hadihajó fog közénk és a zsákmány közé állni. Bár nem ismerem a Black Star ágyúinak számát és minőségét, de ha egy fregattal akarunk nekirontani egy több száz ágyúval rendelkező hadihajónak, akkor ide vagy szerencse kell, vagy valami komolyabb taktika.
*Lehet, hogy tévedek, de azért jobb felkészülni mint ajtóstul rontani a házba. Hosszú napnak néztünk elébe. Ha még napnyugta előtt elérjük a hajót, biztosan rátámadunk, legalábbis ez lenne a legésszerűbb. Viszont ha nincs egyedül, az éjszaka leple alatt kellene meglepnünk őket.*
~Kellene az a fránya kíséret.~

Oda megyek Blackhez, és megmutatom neki a térképet. Úgy láttam nem talál kivetni valót benne.
- Igen ez zavar engem is, de csak egy egyszerű kereskedő hajó. És elég ritkán járt útvonalon halad. Biztos arra számítanak, hogy nem veszi őket észre senki. - mondom majd a tengert figyeltem. - Meg azt hiszik hogy a Black Star velem együtt elsüllyedt. Az angolok valamivel nyugodtabban hajóznak mint szoktak. - mondtam és lementem a fedélzetre. Majd az elülső fedélzetre sétáltam, és onnan figyeltem a horizontot. Elő vettem egy iránytűt bár nem a kormányost akartam teztelni. Csak ez egy régi emlék volt. Felnyitottam a fedelét és egy szöveg volt bele vésve. '' Mindig tudd a helyes utat! '' Még apámtól kaptam. És nagyon vigyáztam rá.

*Miután feltettem a kérdést láttam, hogy a legénység nagy része elfordul. Nyilván nem akarják látni ahogy az új kormányost is a tengerbe dobják. Én persze csak rezzenéstelenül végeztem a munkámat és kormányoztam a hajót észak felé. A rövid és igazán "sokat mondó" válasz után, a kapitány felém vette az irányt. Semmi rosszra nem számítottam. Korábban azt hallottam tőle, hogy: "Árulók és gyávák nem kellenek a fedélzetre!" Nos, az árulás meg sem fordult a fejemben, a határaim feszegetése pedig korántsem számít gyávaságnak. Korábban már rájöttem arra, hogy csak akkor vihetem valamire ha kinyitom a számat. Ha pedig ez nem válik be... Nos, nem véletlenül van nálam ennyi fegyver. Mikor odaért hozzám, kabátjából egy térképet húzott elő, majd szétnyitotta. Megvizsgáltam az útvonalat és nem találtam benne semmi kifogásolnivalót.*
- Spanyol arany? Kísérők nélkül? Merész vállalkozás...
*Pár másodperces hatásszünetet követően szélesen elmosolyodtam, majd előre mutattam.*
- Ha jó szelet kapunk, még ma elcsíphetjük őket.

Ahogy kiadtam a parancsot, mindenki ugrott és végezte a dolgát. Mindenki egy szó nélkül dolgozott. De én is besegítettem a kötelek megfeszítésében. Már épp a hajó orrfájához mentem volna mikor John megszólalt. A többiek csak némán elfordultak, mert tudták hogy nem szeretem a kérdezősködést. Csak a vállam fölött hátra pillantottam.
- Mint mondtam északra. - mondtam újra és elindultam az új kormányos felé. útközben mellényem belső zsebébe nyúltam. A többiek már keresztet vetettek, az újoncra, de semmi hátsószándék nem volt bennem. Mikor oda értem elővettem a térképet és meg mutattam neki. Csak egy félmosolyra húztam a szám a legénység láttán akik megnyugodtak. 
- A Kelet-Indiai Társaság egy kereskedő hajója. Bár ez most nem árut szállít. A fogoly szerint akitől ezt szereztük egy portyán. Spanyol aranyat visz Port Royálba. - mondtam és a térképre mutattam.

- Remek, már kezdtem amiatt aggódni, hogy még a végén berozsdásodom.
*Vetettem egy pillantást a térképre, majd a kapitány szemébe néztem.*
- Meg persze az négy nappal ezelőtt történtek miatt szeretnék minél nagyobb tüske lenni, a parókás, teavedelő majmok talpában.
*Ezt talán nem kellett volna mondanom, de nem tehetek róla. Egyszerűen csak kicsúszott. Bár ami azt illeti haragom teljességében megalapozott. Nem elég, hogy elsüllyesztették az otthonom, ráadásul még két napig kellett vergődnöm a rohadt tengerben egy nyomorult deszkán, mire partot értem. Nagyot sóhajtottam, majd követtem a kapitányt. Amint kiléptem az ajtón néhányan már kardot rántva közeledtek felém. Jobb kezem, az egyik szablyám markolatára helyeztem, de ennek ellenére nem látszott rajtam, hogy aggódnék emiatt. Morgan szerencsére leállította őket, de végül is nem lett volna belőle semmi probléma, csak néhány karcolás és zúzódás a legénység részéről. Mikor bemutatott nekik, köszönésképpen biccentettem egyet, majd mentem a dolgomra. Odasétáltam a kormányhoz, majd "kezembe vettem az irányítást." Először is megfordítottam a hajót, aztán vitorlát bontottunk.*
- Kapitány! Pontosan hova is tartunk?
*Ha már egyszer én tekergetem a kormányt úgy éreztem jogom van megtudni ulticélunkat.*

- Nos akkor John Black üdvözlöm a Black Staron. - mondtam majd újra a térképet vettem a kezembe. Nos mivel volt kormányosunk, végre elindulhattunk, amit kész voltak a berakodással. Amúgy meg lesz egy-két keresetlen szavam a legénységhez elvégre John úgy lopakodott fel a hajóra hogy észre sem vették.
- Nos ez egy bölcs ötlet. És amint kész a rakodás, indulunk is. Van egy pár célpontunk. - mondtam az összehajtott térképet fel mutatva majd mellényem belsőzsebébe raktam azt. Kiléptem a kabinból Johnal a nyomomban. Mindenki meglepődött hogy ketten jövünk ki, de nem nagyon izgatott. Majd nem neki is rontottak de épp időben állítottam meg őket és bemutattam végül az új kormányost. Az első tiszt is vissza ért. Ideges volt hogy nem talált alkalmas személyt, de megnyugodott hogy volt egy önként jelentkező a posztra.
- Nos úgy látom meg van a berakodás akkor induljunk is, mielőtt a zsákmány elúszik az orrunk elől. - mondtam. - Horgonyt fel! Irány észak kormányos. - néztem a legénység legújabb tagjára majd végül elindultunk.