Egész jó hangulat volt a legénység között. A kormányos nagyon jól érezte magát legalább is reméltem. Szerettem ha a legénységem vidám és elégedettek. Mikor az árbóckosárban az őrszem jelzett hogy hajót lát. Gyorsan megnéztem ki az és a legszívesebben azonnal hagytam volna az arany szállítmányt és utánnuk eredtem volna, de valamiért még sem tettem. Dühöngve tűntem el a kabinomban, és fel alá kezdtem járkálni. Egy tőr volt a kezemben, és azzal járkáltam mintha az segítene. A kabinom ablakából láttam hogy a Vörös róka visszafordul és nem követ minket. Ez valamennyire megnyugtatott de nem eléggé. Mérgemben egy a falon lévő körözési plakátba hajítottam a tőrt, majd leültem a székembe hátradőltem és nagyot sóhajtottam. Mindig rosszul reagáltam arra ha csak szóba hozták Willt nem ha fel is bukkant.
~Csak kerüljön a szemem elé. Biztos hogy megölöm. ~ morogtam magamban, és amúgy is sérült kezemmel, az aztalra csaptam ami megint csak megsajdult és újra vér bugyogott fel a felrepedt bőr alól de nem érdekelt. A fájdalom legalább kitisztítja a fejem.